Melyik hazánkban a leggyakoribb évszaktípus?

"Milyen típusok jönnek hozzád a leggyakrabban?" "Kik vannak a legtöbben Magyarországon?" Nem az ősz típus a leggyakoribb?"

Hangzik el számtalanszor a kérdés valamilyen formában a színtanácsadásokon. Valamiért nagyon sokszor, sokatokban felmerül ez a kérdés, és nem egyszer futottam már bele a közösségi médiában kolléganők különböző véleményébe ezzel kapcsolatban.

Szögezzük le az elején, hogy ebben a bonyolult kérdésben is érdemes a két irányzatot elkülöníteni egymástól. Mivel az újhullámos színtanácsadók eleve másképpen értékelik az évszaktípusokat, mint a hagyományos színtanácsadók (jómagam is ez utóbbiakba tartozom), ezért az új irányzattal most ebben az írásomban egyáltalán nem foglalkoznék.

Bőven elég ugyanis, ha a hagyományos színtanácsadói iskola ugyancsak nagyon sokféle véleményét és ezek hátterét vesszük górcső alá. Először is szeretném leszögezni, hogy semmiféle hiteles, tehát adatokkal alátámasztott statisztikával nem tudok szolgálni, ahogyan egyébként más sem. Biztos vagyok benne, hogy ahány kolléganőt megkérdeznénk, annyiféle "leggyakoribb" évszaktípust neveznének meg. Tehát az erről való diskurzus, mindenféleképpen csak szubjektív eredménnyel szolgálhat. 

Először is, érdemes elkülöníteni, hogy kizárólag azokat a típusokat vesszük-e figyelembe, akik már jártak színtanácsadáson, tehát mindenképpen be lettek valamelyik évszaktípusba sorolva, vagy azokat a prototípusokat is számbavesszük, akiket jártunkban-keltünkben az utcán látunk?

Személyes véleményem az, hogy hiba lenne, csak abból kiindulni, hogy mely típusok lettek színtanácsadó által besorolva. Tapasztalatom szerint, ugyanis éppenhogy a ritkább típusok vagy a nem kifejezetten prototipikus évszaktípusok keresnek minket fel. Mostanában például nagyon sok sötét ősz és lágy jött el hozzám, mert ők azok, akik sokkal nehezebben ismerik fel magukat a színtípusok rendszerében. Ettől még nem vonhatom le azt a következtetést, hogy az ősz típus a leggyakoribb hazánkban, hiszen az utcát járva egyáltalán nem ezt látom. Ugyanakkor nagy hiba volna az utcán látottakra hagyatkozni, hiszen természetesen nagy lehet a hibaszázalék a "besorolás"-ban. Nem véletlenül kendőzünk általában több mint másfél órát egy alapos színtanácsadás alkalmával...

"Szemre" besorolni valakit nem lehet, DE! (Mert természetesen itt sem fekete vagy fehér a helyzet.) Azt gondolom, hogy itthon is viszonylag gyakoriak a nagyon szép tiszta, prototipikus évszaktípusok, akik tankönyvi példaként is szolgálhatnának. Őket azért egy színtanácsadónak nem nehéz észrevenni. Ami pedig szintén nagyon nagy segítség lehet egy ilyen (nem professzionális) "besorolás" alkalmával, az az egyéni, tudatossági faktor mértéke. Ha ugyanis valaki tisztában van az évszaktípusával és ennek megfelelően is van öltözve, akkor egy szempillantás alatt észre lehet venni a harmóniát. Egy teljesen laikusnak is feltűnik egy ilyen ember (még ha nem is tudja megfogalmazni, hogy miért is szimpatikus/vonzó/barátságos stb.), hát még egy színtanácsadónak! Azt szoktam mondani az ősz típusoknak, hogy "Öltözz fekete-fehérbe, senki nem fogja látni a csodálatos, egyedi színeidet. Öltözz színhelyesen, és mindenki csodálni fogja a vöröses hajadat és a melegfényű bőrödet!" Különösen a nem prototipikus évszaktípusoknál vagy a lágy színtípusoknál hatnak a színek, mint egy varázspálca-suhintás. Aki addig szürke egér volt, most hirtelen kiragyog a tömegből. 

Színtanácsadó nélkül is lehet valakinek magas a tudatossági faktora, és ez leginkább talán a tél típusokra jellemző. Az ő adottságaik meglehetősen intenzívek, kontrasztosak és karakteresek, amit jóeséllyel maguk is érzékelnek - ráadásul kedvez nekik a fast fashion boltok kínálata is. Egy tél típusnak nem nehéz észrevennie, hogy mennyire jól áll neki egy ultramarinkék, egy tisztapiros vagy egy magenta. Illetve, hogy a boltok kínálatánál maradjak: a fekete és a fehér. Ellenben, egy  tavasz évszaktípusnak sokkal ritkábban jut eszébe, hogy egy élénk fűzöld vagy egy intenzív narancssárga után nyúljon. Sőt, sokan még egy egyszerű barackrózsaszínre is rácsodálkoznak színtanácsadáson - mennyire jól áll nekik. 

Ha tehát az utcán elsősorban a prototípusokat vesszük észre, a tanácsadásra pedig a ritkább és/vagy nehezebben felismerhető (nem prototipikus) évszaktípusok jönnek, akkor hol érdemes keresnünk az igazságot? Van-e egyáltalán? De talán a leghelyesebben úgy tehetnénk fel a kérdést, hogy van-e értelme feszegetni ezt a rengeteg tényezőtől függő kérdést? 

Az én személyes véleményem az, hogy nincs sok értelme a saccolásnak, mert - lássuk be - még mi, színtanácsadók is pusztán találgatunk. 

Ha viszont megfordítjuk a kérdést, és úgy tesszük fel, hogy melyik hazánkban a legritkább évszaktípus, erre kellő alázattal azt merném felelni, hogy az ősz típus az. Valószínűleg ők vannak a legkevesebben, de - és ezzel a véleménnyel sokakkal szembemegyek - nem annyira kevesen, mint azt hangoztatni szokás. Van, aki azt állítja, hogy Magyarországon szinte csak elvétve fordulnak elő, különös tekintettel a sötét őszre. Ezzel nem értek egyet, de tény, hogy valószínűleg tényleg kevesebben vannak, mint a telek, tavaszok vagy a nyarak. Ebből következik, hogy hazánkban feltehetően több a hideg színtípus, mint a meleg. De ennél konkrétabb megállapításokat nem mernék tenni.

Akármennyire is izgalmas kérdés ez, a színtanácsadásokon sem szoktam konkrétabbat mondani, és talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: nem is érdemes.