Hogyan zárom 2023-at?

Az év utolsó napján általában tele van a közösségi média jobbnál jobb évzáró posztokkal, összegzésekkel és fogadalmakkal. Abban a hatalmas családi pörgésben, amiben az évzáró napjaink teltek, meg sem próbáltam valami hasonlót létrehozni. Örültem, hogy túléltük és hogy sikerült jól érezni magunkat, ami 3 gyerekkel azt hiszem, nem kis teljesítmény. A férjemmel még az éjfélt sem vártuk meg, jobbnak láttuk bekuckózni a gyerekek mellé, és őrizni az álmukat a nagy durrogtatás közepette.

Amióta az eszemet tudom, mindig szántam időt a számvetésre az év utolsó napjaiban. Most ez a visszatekintés átcsúszott ugyan az év első napjaira, cserébe úgy döntöttem, 2023 megérdemel egy egész blog posztot nálam. 

Írhatnám, hogy 2023 a nagy felfedezések éve volt. Tavaly jöttem rá, hogy a szárítógépes mosógép feltalálóját minimum Nobel-díjra jelölném. Vagy hogy az arcroller használata óta, reggelente 3 percben, anyukaként is újraélem minden korábbi SPA élményemet. Az új bankom előnyeiről már nem is beszélve...

De valójában, minden patetizmus nélkül ki kell jelentenem, hogy 2023 számomra elsősorban a bátorságról és a felszabadulásról szólt. Júniusban végre megléptem azt, amit évek óta halogattam, mert képtelen voltam kilépni a "mit szólnak mások" és a vajon "elég jó vagyok-e" bilincséből. Végtelen elisméresem azoké, akiknek a zsigereikben van a vállalkozói véna, és el sem tudják képzelni azt a szorongást, amit az első poszt vagy az első blogbejegyzés okozni tud. Nyáron indítottam el a színtanácsadós Instagram oldalamat, felállítottam a weboldalamat és ezzel egy egészen új világ nyílt meg előttem.

Az első élményem, az a döbbenet volt: teljesen feleslegesen féltem a színtanácsadó, induló kis  vállalkozásom és ezzel együtt önmagam megjelenítésével az online térben. Ugyanis a kutyát sem érdekelte a családomon kívül. Szép lassan jöttem rá, hogy jelen lenni, láthatóvá válni, a véleményemet eljuttatni másokhoz, vagy akár csak kritikát kapni, iszonyú nagy meló! A huszas éveim lazasága után, most újra elkezdtem magamról is posztolni, vállalni a külsőmet, a véleményemet, a munkámat. És mi történt szerintetek? Semmi! Biztosan voltak olyanok, akik ezt vagy azt gondolták rólam, akiknek nem tetszett a posztom, a montázsom, az írásom stb. Nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban, de valahogy mégis, minden egyes poszttal, minden egyes képpel, írással mindez egyre kevésbé számított. Rájöttem, hogy ez engem tulajdonképpen nem is nagyon érdekel, mint ahogyan a való életben is vállalom önmagamat, a véleményemet, anélkül, hogy szoronganék mások véleménye miatt.

Aztán szépen elkezdtetek jönni hozzám színtanácsadásra. Nem ismerősök ismerősei, barátok barátai, ahogyan eddig volt. Hanem vadidegen emberek, akik reagáltak az én online jelenlétemre. És legnagyobb meglepetésemre, egy nyelvet beszéltünk. Kivétel nélkül, minden vendégemmel fantasztikusan jó volt együtt dolgozni. Meglátni együtt a színeitekben rejlő szépséget és végtelen lehetőséget. Rácsodálkozni együtt a végeredményre, a színtípusotokra miközben a levegő szbályosan megteleik friss és újfajta önbizalommal - elképesztően felemelő érzés.

Mindezek persze sosem történtek volna meg velem, ha nem áll mögöttem egy támogató család és a baráti közösség. Nekik, Nektek, magamnak és persze 2023-nak is köszönöm ezeket a megéléseket és még sok ilyet kívánok az idei évre is.

Így búcsúzom 2023-tól.